weöresnek és cziffránakaz a fa ott hasad fájóan bele a térbe, az óceán partján, nekitámaszkodva a horizontnak, a hullámok transzgresszív dühe tombol alatta, viharok üvöltik fülébe magányát, egyedül áll ott, sem erdő, sem liget nem maradhat meg ezen a sziklán, nem veszi körbe…