Az élvezet lehet olyan nagy amit az okoz, hogy valaki az emberiség azon két százalékába tartozhat melyet - igaz burkoltan - de azért egy fontoskodó elit-tudat itat át? Mintha bármi jelentősége is lenne annak, hogy valaki 50, 100 vagy ötszáz kérdésre a kérdezőnek tetszőbb válaszokat ad és gyorsabban, mint sokan mások. Mintha minden kérdésre létezne egy helyes válasz, vagy akárcsak létezne helyes válasz. Mintha egy bizonyos logikai út, okfejtés adekvátabb lenne a többinél. Mintha egy kurva számsorozatot nem lehetne végtelen - vagy akár kontinuum - sok féleképpen folytatni. Persze ne legyünk álnaívak, ezt az egész IQ-őrületet lelkes, önmagukat oly szkeptikusnak és felvilágosodottnak hívők, triviális tudományos tényekre a serdületlenek ízléstelenségével magukat rávetők, a tudomány eredményeiben már-már vallásos buzgalommal hívők hozzák létre és cirkuláltatják bántóan belterjes világukban. Ez a mindenféle kvízek, tesztek, szakkörök illetve a Tudás Fája és a 3. évezred világa. És ebbe a világba természetesen nem férhet bele egy szürrealista festmény, a bretoni automatikus írás vagy akár az axiomatikus halmazelmélet egy-egy cifrább tétele sem.
"Az intelligenciát az emberiség javára kell felhasználni, ezért az MH nem támogat olyan célt, amely nem az emberiség javát szolgálja." Az emberiség java, hát ez kurvanagy! Azért valahol megvan a bája ennek az ostoba hübrisznek, hogy nem támogatnak ilyen-olyan célokat. Izé, Eco a Foucault-inga című kiváló regényében szellemesen klasszifikál négy attitűdöt, amit most nem rekapitulálnék. A buta, az ostoba, a gyengeelméjű és a hülye. A fenti idézetet olvasva komolyan gondolkodóba estem. (majd azt a kompromisszumos megoldást javasoltam magamnak, hogy az eco-i taxonómia talán nem partícionál)
Ja, amúgy tag az lehet "aki a Nemzetközi Mensa előírásainak megfelelően lebonyolított és ellenőrzött, a Nemzetközi Mensa felügyelő pszichológusa által jóváhagyott intelligenciateszten jobb eredményt ért el, mint amelyre a népesség 98%-a képes" Hát micsoda sunyi szervilizmus párosul itt a magas intelligenciával! És komolyan elégedettséget okoz nekik, ha holmi szedett-vedett pszicho-okos tesztjét nagy buzgalommal és még nagyobb sikerrel töltik ki? Nem tudom elhinni, hogy egy ilyen magas-intelligencia még soha nem reflektált önnönmaga keletkezési szabályaira, történetére.
" Mensa igyekszik tudatosítani és népszerűsíteni az intelligenciát mint értéket, hozzájárulni ahhoz, hogy az emberi intelligenciát az emberiség javára fordítsuk." Az intelligencia mint érték, he?!, mintha valami nagyszerűt is birtokolnánk a gyűlölködéseinken a vágyainkon a humorunkon túl/mellett/helyett(és valakik többet is). Amúgy ez a törekvés az intelligencia tudatosítására megérne egy dekonstrukciós misét. Számomra ez most csak az elfojtott előítéletek metaforájával kongruál, ami nem túl bíztató.
Véleményem szerint az intelligencia korántsem választható el egy ember habitusától - a vágyaitól a félelmeitől a pillanatnyi jókedvétől - sem attól a szituációtól melyben éppen tartózkodik, de azoknak az anyagoknak a hatásaitól sem, amiket megelőzőleg fogyasztott vagy éppen fogyaszt - a tudatmódosított intelligencia persze már önellentmondás, azaz blaszfémia. Nem vagyok meggyőződve az intelligencia konstans potenciáljáról, bármikori dzsoli-dzsókerként való bevethetőségéről sem, ennélfogva értelmetlennek tartok bármifajta ennek alapján történő mérceállítási próbálkozást. Az pedig, hogy ki hogyan képzeleg az őt körülvevő világról az egy dolog, viszont ha delirálási próbálkozásait valamilyen eszement szempont alapján még értékesnek is hiszi, az több mint nevetséges.
/az idézetek a Mensa HungarIQa honlapján megtalálhatóak/
Az utolsó 100 komment: