...az első, az egyetlen, az egyetlen említésre méltó és észben tartandó alapelv ez: remény nélkül; tulajdonképpen ez az egyetlen olyan orientáció is, amiért érdemes egyáltalán lerögzíteni általánosan egy elvet, és ami ennek a súlyát és komolyságát megadja, az az a tény, hogy ezen elv formája azonos a tartalmával, magyarán, hogy úgy jön létre és létezik, mint amit hirdet, remény nélkül, hogy ez az elv nem valamiféle transzcendens imperatívusz próbál lenni, nem követel a maga számára tiszteletet, de még figyelmet sem, ez egy szabad elv, ez egy elvtelen elv, transzparens idegenkedés az erkölcstől, a moráltól, és egyenes-vonalú írtózat a kísértet- és szellemírtóktól, a törvényt tűzön-vízen keresztül is betartóktól; hűtlen az őt követőkhöz, hűtlen még saját magához is, hah!, de a követői se különbek, fényévekre a korrektségtől és a sportszerűségtől, folyamatosan változó logikájuk szerint hozzák meg megjósolhatatlan döntéseiket, és mint az ámbrás ceteknek, víz alatti útjukat csak valószínűsíteni lehet, a legmegdöbbentőbb helyeken és időben bukkanhatnak a felszínre, remény nélkül, lemondva a jövővel való kokettálás konformizmusáról természetesen soha nem alkotnak közösséget, páholyt, rendet; "anarchista" kézségességükkel és mélységesen szubverzív érdektelenségükkel, értetlenségükkel félrevezetnek és gúnyt űznek mindenféle szociológiából és statisztikából, remények nélkül élnek, de nem  reménytelenül, egyáltalán nem ismerik a jövő ilyen kicsinyes felosztását kedvező és kedvezőtlen lehetőség-csokrokra, úgy fogadják már a következő pillanatot is mint aki meglepődik egy váratlan ajándék láttán, cselekedeteik végérvényes, azonnali reakciók és bűntudattól mentesek, gondolkodásuk felszínes és képtelen volta nem irányul semminemű jövőbeni tervre, affirmálják a jelen érzékcsalódások és érzék-realitások nélküli legteljesebb kegyetlenségét, létezésük jellege egyfajta végletekig vitt extrém-realizmus, de nem azzal a rossz szagú realizmussal, mely humortalan és fantáziátlan, hanem azzal kegyetlen és nem-törődöm realizmussal, mely igent mond minden pillanatra, különösebb lelkesültség nélküli igent, mélyen megvetnek minden tervszerű leírást illetve teleológiát, vallást és minden szilárdnak (ön)hitt elméletet, élvezettel kapcsolgatják le a jövőre irányuló, magát a szakadékok és bizonytalanságok ellen biztosítani akaró, reflektor-szerű és tervező kutakodások fénypászmáit; ilyenek ők, az éjszakai utazók...