Ezen blog írója szokott néha pénzt adni kéregetőknek. Aprót, néhány tizest. A minap is ez történt. Ballagok kifelé a tudás-gyárból, az öreg meg ott ült egy ilyen bazi nagy útelválasztó betontömbön. Sok koldus a pofádba mászik, ez meg csak ült ott, és néha felfordította a tenyerét, jelezve mit is akar. Megtorpantam, kikotortam negyven-egynéhány forintot a zsebemből és a kezébe nyomtam. Hümmögött valamit, én meg indultam volna tovább, amikor megszólalt:
- Uram! Melyik út vezet Rómába? - Az összes - vontam meg a vállam. Az meg csak megeresztett egy keserű félmosolyt: - Bingó! -

Milyen fasza már nem? Miközben formálisan tökéletes választ adtam a kérdésre, halvány fogalmam sem volt mire gondol. Ekkor a periferikus látásommal észleltem, hogy egy jó két-három méteres agyonzselézett lynch-fej közeledik sasszézva az útmenti fák között. Dermedten álltunk. A sétány nyugtalanítóan kihalttá vált. - Add ide a pénzt, öreg! - röfögött felénk lynch. Az öreg odahajította elé aznapi keresményét, amit az elégedetten nyalt föl a porból. - Miért nem harcolsz vele? - kérdeztem tőle értetlenül. Később a  villamos felé a  tömegben még mindig nem értettem amit mondott. Én azért nyertem, ugye? Bingó!