Kuss!
Morgás, ami egyre halkul, a neszezés is bájtalan,
kék ruhában jön a bakter, megmondta a zoroaszter, származásban,
genomokban - legyen bár az hupikék - kell egy értelmezési keret:
szemérmetes fegyelemmel tisztaságot kér Kelet; vérző lények
tisztasága eddig sem volt éppen tréfa, küzdelemben élve-halva
felnyúlva és tapogatva, tisztelettel kéretik, minden apró porcika
 ártatlan, ha bizonyít; vérben úszó gonoszságok, halál rátok, ez vagy Te
és semmi több, pár liternyi önmagad, átszűrve és félve veszíti el
örökre Kemikále hercegnő kegyeit.

Felzabál egy napot a disznó, zsír!
Egy senki A. király udvarából nem sír, nem kér belőle,
a sötétet feloldja az aranyló kertek dala, előre!, himnuszokban hányja
vissza napunkat a gyermeteg cseréphadsereg, színekbe osztva,
masírozva intenek ki a - jobb időkben virtuális - vezérnek, ennek a félszeg
kövérnek, leölhetetlen szemétnek; gyorsabb, magasabb, erősebb
mint egy részeg és soha nem téved,
habár vádol: "kell legyen adalék, neked ugatok baszadék!", de szeret is,
ha nem is kéred.

A malac aranyat fal
és könnyeivel küszködve koplal, hever a zsíros háta
emlékekkel telve, nélkülem; tiszta, rózsaszín húsa remegve válik el
és rohad el, de majd csak holnap, látva
a mai nap csak a szépet, a képet, az a sok kurva egyenruhában lépked,
és ha tiszta az agyad és a véred és már a lényedet sem véded, te féreg!,
sorry, de ott a helyed te zsírmagyar spori,
bár majd egyszer
bocsáss meg magadnak, kérlek!