Erre válaszolva:
Joe Heller: Valami történt -- csodás, szikár humor és megrázó lélek-, család-, társadalom- és félelemanalízis
Golding: Legyek Ura --kötelezővé tenném általános iskola alsó tagozatában, valamilyen oknál fogva évekig nem olvastam el az utolsó húsz oldalt és nem is tudtam, hogyan végződik; ma már tudom, de már nem is zavar
Jack London: Országúton -- lírai szépségű szöveg a csavargó-létről, a svihákság apológiája, csippetnyi, modortalan vadság a bimbózó civilizáció közepén
Borges: Fikciók(ha választani kell akkor legyen pl. a Dél) -- elsősorban a tigriseket, a könyvtárakat és a harcot kedvelőknek
Ayn Rand: Ősforrás -- a munkaszeretet és az egoizmus büszke és felemelő himnusza, itt még talán az írónő későbbi főművére, az Atlasz vállat von-ra jellemző giccs sem olyan erős
Hamvas Béla: Szilveszter -- Mr. Patmore szerint, aki itt a földön két ember szerelmét megakadályozza, annak a helyzete a túlvilágon nem igazán lesz kedvező
Thomas Mann: A varázshegy -- ez is egy analízis, többek közt a sodródásé, a kényelmes lustaságba süppedésé, ha azt hallom, hogy irodalom, ez a könyv jut eszembe, ha lenne csokornyakkendőm, frakkom és cilinderem, szépen felöltöznék, visszautaznék a húszas évekbe és egy kávéházban olvasnám újra
Iain M. Banks: Sötét háttér előtt -- az újra-olvasásokban is meghökkentő ötletesség, a szálak csodás váratlansággal vannak elfojtva majd újra felkapva, az elsőosztályú sci-fikre jellemző gyönyörűen plasztikus és groteszk képek, és az általam eddig ismert legkifejezőbben nőies nevű és karakterű hősnő: Sharrow
Móricz: Úri muri -- cigányzene, desperát vigasság, az 'utánunk a vízözön' dáridója, mint az orosz őrültség pszichopatológiai kisöccse, de ha már minden veszve, akkor ilyen állatok és potlach-i pazarlások közepette legyen
Arthur Rimbaud: A részeg hajó(a Kardos fordításában) -- legyen egy vers is könnyítésnek, "Bitang bordáimat a rongy hínár alázta/s madártalan terek űréig vert az ár"
Kafka: sokminden, ha választani kell, akkor a Per -- olyan fekete és a-moll, ha a borgesi fikciók egy terasz, napsütéses, bronzos késődélutánon egy régi kódexszel és borral, akkor Kafka írásai gyors kávézás szürke, kora reggel egy beton talponállóban
Camus: Szél Dzsemilában -- Camus nekem a mediterrán világ, teltségérzet és óvatos szunnyadás a szieszta idején a szikrázó napfényben, a mindenestül vett és vállalt tömény egzisztencializmus, idegenség, Camus egy nemtörődöm, marcona tanatológus, ha csapatot kellene verbuválnom az eddig élt írókból a világ nonkomfomistábbá tételére, ő benne lenne
