"s hallottam sárga és kék foszfor énekét"
elméleti bevezető: szabotázs a létstruktúra ellen
Nos, ugyebár, van olyan aura, amely az egész embert áthatja, minden sejtjét, a gondolatokba is beszüremlik, szinte az egész valója ettől sugárzik. Mások talán csak egy-egy testrészre korlátozódnak, esetleg csak egyetlen gesztusra, mozdulatra. Különböző lehet a színük, az ízük, a kedélyük, az állaguk, az intenzitásuk, vagy akár maga a hatásuk, az észrevehetőségük is. Egyáltalán, az, hogy milyen minőségben jelentkeznek, mikor, és hogy mire késztetnek minket.(Néha talán semmire se.) Szeszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy-egy aura váratlanul jön, nem hívhatjuk, de nem is tartóztathatjuk föl. Dinamikájuk szuverén, de persze nem is teljesen független tőlünk. Az úgynevezett auralátók ezzel kapcsolatos pimasz hazugságai a konstans, homogén, unalmasan és egyformán ragyogó, test-körüli és hétköznapi szemmel(!) láthatatlan gyűrűről természetesen ócska marketingfogás, bornírt vulgár-metafizika. Nem. Az aura nem az egészségi állapotunk vagy a szellemi kapacitásunk jele, nem az életerőnk, se nem pedig valamiféle misztikus energiamező. Az aura kedv, átok vagy áldás, diszpozíció, kegyelem vagy lejtő, mindig valami váratlan világtapasztalás. Legszebb metaforája a hasadék, a seb. Olyan seb, ami ha sokszor csak pillanatokra is, de megszünteti a körülöttünk lévő világ ok-okozati sémáját. Váratlanul, felrúgva minden konvenciót és törvényt, előzmények és okok nélkül képződnek meg és szaggatnak ki minket a mindennapjainkból. Ez, az embert a maga lényegében időről-időre átható seb, amit a kereszténység az eredendő bűnben, a távol-keleti vallások pedig a karmában értettek végzetesen félre, azt a prométheuszi attitűdöt realizálja ebben az istenekkel súlyosan túlterhelt világban, ami töredezett, mocskos, vad és értetlen olyan... titáni, azaz olyan... emberi. Ontológiailag hasadék, de teológiailag egy sértés, egy felháborító és blaszfémikus anomália az istenek szépen megkomponált világában. Mint titánok, mindig az evilágitól valami teljesen eltérőt akartunk birtokolni, de legalábbis nagyokat hörpölni belőle, nem törődve annak szörnyű megvalósulásaival. Hát tessék!
/a kiemelt a név, a többi a leírás, korántsem teljes, lehet nem is igaz, szubjektív/
FÉREGLYUK, szürkés árnyalatú, helyenként fekete és ezüst csíkokkal, folyton mozgásban lévő mintákkal, bár legtöbbször csak a szemünk sarkából tudjuk érzékelni, nincs állandó formája, a test legkülönbözőbb részeit hathatja át, ölelheti körbe, de soha nem a teljes testet, mintahogy soha nincs is jelen a teljes élethosszon - ez valamiféle íratlan metaszabály lehet a legtöbb auránál, hogy arányban áll egymással a test beburkolásának mértéke és az aura jelenlétének időtartama, tehát pl. egy teljes egészében átható aura(ezek a legritkábbak) megléte szinte az ember teljes életét felöleli, mindig jelen van -, általában néhány hónapig tart, néha-néha ordító szerencsét hoz a vele szimbiózisban élő emberre, viszont mindig valami zuhanás-szerű állapot kíséri, ajándéka a sebességmámor, a tér, idő és dimenzió-váltások részegítő könnyedsége(a félelmeinket játszi könnyedséggel és természetességgel tünteti el); a művészek, a meditációra hajlamosak és a transzállapotra fogékonyak előszeretettel használják ki, mint valami ihlet-gyárat, a legtöbb megvilágosodás is az ő keze nyomát dicséri, a féreglyuk nem is kedveli túlzottan ezeket a türelmetlen lélek-iparosokat, megadja nekik amit akarnak, majd gyorsan tovatűnik, félszeg érzékenységében ilyenkor még akár meg is sértődhet, igaz az ő hatása érződik az egyik legtovább, csak nehogy meggondolatlanul addiktívnak(lényegesen agresszívabb aura fajta) higgyük; eredetileg egyszerű szervízaurának indult, a többiek által okozott kisebb-nagyobb sérülések, törések fájdalmát volt hivatott tompítani, feledtetni, ebből következően "mindenevőnek" számít, azaz a queereken kívül, szinte bárkinél felbukkanhat, az átlagosnál picivel magasabb intenzitással bír, békésen beenged maga mellé más aurát is, de soha nem keveredik vele, ilyenkor az udvariassági időintervallumot kivárva angolosan felszívódik, - máig nem ismert okok miatt, ha két vagy több aura nem tud harmóniában keveredni, akkor, érthetetlenül, romlani kezd az intenzitásuk, a fényük, elhalással fenyegetve mindnyájukat - szóval ha féreglyukkal kerülünk kapcsolatba, csak türelmesen, finoman, kellő időt hagyva engedjük, hogy átjárja a lényünk, szédülősöknek fokozott óvatosság
folyt. köv.
