borítsd aranyba a világot! s amit még 
nagyon imádok, törd a fényt! 
törd homokba és tűzbe 
s a maradék négy hajó, amiket eloldok, legyenek elűzve, 
hogy ne heverhessünk le többé a romokba 

öltözz viharba, szentem! 
sisakod az égbefúlt házak sikolya, 
fedje Atlasz vére a vállad, szemed, mint két 
lomha, nyöszörgő állat a fehér múltba téved, 
őrültek elnehezült vigyora 
óvja szemérmed 

eh, de mindegy 

dobhatunk-e kockákat a térre? 
nem, körben állunk, de néhányan háttal, 
csak még ne essünk, ne essünk be középre 
a csendbe, a télbe, inkább várunk 
egy újabb szélre, egy igazán vadra, egy...szépre, 
húzódjunk félre!